Az ablak története

Régen az ablakok csupán nyílások voltak. Az ókori egyiptomiak szellőzés céljából helyeztek el az épületeken ablakokat. Görögországban a paloták ablakai már a kilátást segítették, azok általában a belső udvarra néztek.

A Római Birodalomban az ablak használata is jelentős fejlődésen ment keresztül. A császárok épületeire jellemzőek voltak a nagy, tágas ablakok, itt használtak először üveget az ablaknyílásokhoz.

Az ősi Kínában, Koreában és Japánban papír ablakokat használtak.

Jellemzően fa táblákat, szarulemezeket alkalmaztak a nyílások eltakarására az épületeken, míg a népi építészetben a mongol jurta, az afrikai szalmakunyhó, az indiánok bőrsátra, az eszkimó hókunyhó, az iglu vagy a közép-amerikai nádkunyhó ablak nélkül készültek.

Az ablaknyílásokon elhelyezett osztások illetve a rácsozott ablakok  már az üveg használata előtt megjelentek. A sűrű osztás, rácsozás védelmi funkciót látott el, a közte lévő felületeket pedig változatosan lehetett eltakarni. Szintén régi találmány a fa nyílászárók esetében a zsalu vagy egyszerűen csak fa táblák, deszkák alkalmazása, mert így a védelmet, a szellőztetést, a világítást is könnyen meg lehetett oldani.

A középkortól kezdve a fa ablakok formája már egy-egy építészeti stílusjegy megtestesítőjévé vált. A román stílusú építészetet a kisméretű, zömök, félköríves ablakok jellemezték. A gótika kifinomult, vázas építészeti technikája már nagyméretű, gazdagon díszíthető, csúcsíves ablaktípus megvalósítását tette lehetővé, nemcsak az egyházi, hanem a világi építészetben is. Ugyanígy fellelhető a reneszánsz, majd a barokk korra jellemző fa nyílászáró stílus is. A barokk ablakkeret gazdag díszítését aztán újra a sokkal egyszerűbb, funkcionalitásra törekvő klasszicista stílus követte.

A polgári otthonokban csak az 1500-as évektől vált gyakorivá az üveg használata, elsősorban sűrű fa rácsozatú ablaktáblákba helyezett kis üvegtáblákkal. Így már a fa nyílászárók minden fontos funkciója elérhető lett: védelem a betolakodók és a szélsőséges időjárás ellen, a fény bebocsátása az épületbe, a szellőztetés és a díszítő funkció.

A beépített keret és a benne vízszintesen vagy függőlegesen mozgó, vagy kifelé-befelé nyíló szárny is 500 évnél idősebb találmány a fa nyílászáróknál. Érdekes, hogy angol-szász területen a kétrészes, függőleges tolóablak vált legelterjedtebbé és vándorolt át uralkodó fa ablakként az amerikai kontinensre is. Az európai kontinensen a szárnyas fa ablak volt és maradt általános évszázadokon keresztül.

Az ablakszerkezetben lényegében két szerkezeti elem, az üveg és a tokszerkezet együttesen befolyásolja a kész ablak hőátbocsátási tényezőjét. Az üvegszerkezeteknél mára már a kétrétegű üvegezéssel is elérhető az Ug = 1,1 W/m2K érték, LOW-E bevonat és gáztöltet alkalmazásával. Többrétegű üvegszerkezetekkel ez az érték tovább javítható. Az üvegtávtartók mentén jelentkező lineáris hőhíd hővesztési tényezőjét a Pszi érték határozza meg. Az általánosan használt alumínium távtartók kiváltásával rozsdamentes acél vagy speciális műanyag távtartók alkalmazásával ez az érték is tovább javítható.

 

A műanyagprofilok hőszigetelésének javítására az alábbi főbb megoldási irányok mutatkoznak:


- a légkamrák számának növelése,
- beépítési mélység növelése,
- az acélmerevítés kiváltása valamilyen hőhídmentes merevítéssel,
- szigetelőhabok alkalmazása a légkamrákban,
- a fentiek kombinációja.

 

A műanyagprofilokban a légkamrák száma befolyásolja az ablak keretszerkezetének hőátbocsátási tényezőjét (Uf-értékét). Ezért a fejlesztések nagy része a légkamrák számának növelésére irányult. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy egy adott beépítési mélységen belül a kamraszám csak egy bizonyos határig javítja lényegesen a hőszigetelést. A 3 kamra feletti profilrendszereknél az Uf-érték már csak igen kis mértékben tér el egymástól (a 4 kamrás rendszer például kb.1,5 W/m2K, az 5 kamrás kb.1,4 W/m2K, a 6 kamrás pedig kb.1,3 W/m2K Uf-értékkel bír). Viszont a belső kamrában elhelyezett merevítés méretének csökkentése proporcionálisan rontja az ablak stabilitását. Ehhez még az is hozzájárul, hogy a túl sok légkamra nehezíti a profilok megmunkálását. Az olyan profil például, amelyben sok apró kamra van, csak nehezen, illetve egyáltalán nem hajlítható meg szépen, tehát ilyen profilból nem gyárthatók íves ablakok.

A beépítési mélység és a kamraszám együttes növelésével szintén javítható a hőszigetelés, de növekszik az alapanyag mennyisége és költsége, romlik a kezelhetőség és a megmunkálhatóság, valamint az alakos ablakok nyithatósága is beszűkül. Ugyanezek a szempontok a hőhídmentes merevítésekről és a habbal töltött rendszerekről is elmondhatók. Az egyes fejlesztéseknek tehát megvannak a határai, de a piacon léteznek olyan optimális megoldások, amelyek a korszerű teljesítményt piacképes feltételekkel érik el.

 

A műanyag ablakok magyarországi elterjedése

 

A kazincbarcikai székhelyű Borsodi Vegyi Kombinát 1963-1978 között közel 200 000 tonna PVC por gyártó kapacitást épített ki. Az akkor állami cég vezetői a termék értékesítése mellett keresték a saját feldolgozás lehetőségét. Így különböző beruházási programok keretében a ’70-es évek közepétől indították a redőny, a belső ajtóprofilok, különböző járműipari termékek, majd pedig 1978-tól - Kömmerling licenc alapján - az ablakprofil rendszerek gyártását.

 

Környezetvédelem

 

Külön fejezetet érdemel a műanyagablakok környezeti hatásainak kérdése. Három jellemző szempont határozza meg, hogy a műanyagablak mennyire környezetbarát.
Az egyik a profilok gyártásánál felhasznált ólomadalék mennyisége, amelyet a gyártó cég döntően befolyásolhat. Ma már a legtöbb termék kalcium-cink adalékkal, tehát teljes mértékben ólommentesen készül.
A másik szempont az ablakgyártó hatáskörébe tartozik, akinek biztosítani kell, hogy a gyártás folyamán képződő PVC hulladék ne a szemétre, hanem felhasználható másodnyersanyagként "recycling" körforgásba kerüljön vissza.
A harmadik szempont a PVC ablakok életútjának végén jelentkezik, amikor biztosítani kell a PVC - ugyanígy a vas és az üveg - újrahasznosítását. Ebben az esetben az egész társadalom tudatos tájékoztatására és aktivitására is szükség van, hiszen nem minden esetben van jelen az új ablakok szállítója a régi ablakok kibontásánál. Németországban már léteznek olyan vállalatok, amelyek a kibontott PVC ablakok újrahasznosításával foglalkoznak. Nálunk még nem jellemző a régi műanyagablakok cseréje, de környezetünk védelmében nekünk is csatlakoznunk kell a zöld szemlélethez.

Forrás: Wikipedia